Hi-Fi farigcsálás

Hi-Fi farigcsálás

Az úgy volt, hogy…

Egy szép napon ismét nem hagyott nyugodni valami idea, és addig matattam a lemezjátszó körül, hogy egy arra épp alkalmas kábellel kicsit megfésültem a tűt. Na nem nagyon, épp csak 45 fokos szöget zárt be a művelet után a helyes iránnyal. Bagatel eltérés! Még “szerencse”, hogy csak egy kis “zöld öldöklő” volt az áldozat. Persze 20 másodperccel előbb elmantráztam magamban, hogy tuti bele fog akadni, mert vagyok olyan címeres, rest marha, hogy nem szedtem le a shellt. …és megint igazam lett. Mindkettőben! Nagy szívfájdalom nem ért. A bácsi, akitől vettem elfelejtette megemlíteni, hogy alig 6-8 fokkal tér csak el a tűhegy a függőlegestől, és ezért szabadul meg tőle jóáron (ez egyébként megérne egy külön misét/értekezést. Mármint, hogy mennyire és miért inkorrektek jónéhányan, akik árulgatják-veszegetik az ilyen-olyan használt holmijukat).

Frissen-melegében fel a hálóra, sűrű pislogás, hol vehetek gyorsan egy cseretűt. Lapozgatás, lapozgatás és stop! Hát kérem (háttal nem kezdünk mondatot), itt van az új Audio-Technika AT95ex (ha valakinek nem esett volna le eddig, mit is gyötörtem el: az elődjét, az AT95e-t). Kicsit drágább, de továbbfejlesztett! Nagyobb frekvencia tartomány, más tűprofil, stb. stb. (mondjuk esetemben a koromból fakadóan a frekvencia tartomány nem lényeges, mert nemhogy a 22 kHz-t de már a 20 kHz-t se hallom. Erről jut eszembe egy újabb “mise” arról, hogy némelyik “megmondó” ember mit is hallhat negyvenen túl, és mi az, amit nagy valószínűséggel csak hozzáképzel. Mert bizony hölgyeim és uraim: ebben a korban jó ha 16 khz-ig elmerészkedik a fülünk botja. Nagyon jó!). Van még egy nagyon dícséretes vonása az új AT95ex-nek, NEM ZŐD!!!! Zöldmániás vagyok ugyan, de ez a zsírkréta szín…

Gyorsan fel a Zuckerberg féle közösséginek álcázott hirdetési oldalra, és egy alapos kérdés a nagyrabecsült zenehallgató közösséghez, mit is lehet hallani ebből a bizonyos továbbfejlesztésből. Szokás szerint néma csönd egy jódarabig, gondolom mert nem vagyok egy bratyizós típus, senkivel nem sörözök együtt, és zenét is egyedül hallgatok. Ja, és még senkinek az anyját nem szídtam kommentben!

Aztán megtört a jég. Igaz, csak épp annyira, amennyire kellett. Szekeres István  nagyon korrekt, és részletes leírást adott arról, hogy mit kéne halljak. Az, hogy mit fogok, már egy egészen más kérdés, amibe (mint tudjuk) talán csak a Jóisten nem szól bele, vagy ő igazán. Privátban kérdeztem még tőle pár dolgok, és jó kereskedőként  türelemmel mindenre válaszolt. Szó szót követett. Többek között arról, miért is ragaszkodok ehhez a hangszedőhöz. Miért is ragaszkodok? Mert jó nehéz hangkarjaim vannak, és egy másik blogon, egy másik nagyon kedves embertől azt olvastam, hogy abba ez a jó. István megemlítette még, hogy jó lehet az VM520eb is, ami szintén kicsi engedékenységű, még ha nem is 6.5, de azért a 8 se rossz. Az ára ugyan kb. duplája az óriásölőnek, de azt gondolom, hogy még mindig megfizethető. Addig dagi-nyakiztunk, míg elböktem, hogy hát bizony nekem kicsit más AT95e-m van, mint másoknak, mert “kreatívkodtam”: faragtam hozzá hangszedő testet, és ezért is ragaszkodok ehhez a típushoz. Én a helyében már itt simán lezártam volna a csevegést, látva, hogy ebből nem lesz vasárnapi díszebéd, de a jó kereskedő türelmes, segítőkész, érdeklődő, és jó a rábeszélőkéje.  Megkérdezte, írhatna-e a blogjában róla, érdekesnek tartja. Megvett kilóra! Küldtem pár hírtelen fotót róla, és abban maradtunk, hogy inkább én írjam meg
Megadott 3 támpontot: “Mit csináltál, miért csináltad, mit értél el?” – és itt megállt a tudományom. 

Azt még csak tudom, mit csináltam, a miért már necces (vagy inkább triviális), de hogy mit értem el?

Nem tudom. Illetve egy részét igen, az egyszerűbbet. Nem egy zöld műanyag virul a kar végén (Rejtő szavaival élve) kültelki eleganciával. Kicsit diszkrétebb lett a megjelenése, kicsit naturálisabb, bár bumfordibb is kicsit, mackósabb. De ez nem feltűnő, mert ugye a mackó barna, a barna pedig jó rejtőszín. Minden híreszteléssel ellentétben  medvezöld pedig nem létezik ( egyszer egy piros  Wartburg 353 forgalmijában olvastam ezt a színmeghatározást). Azt, hogy hangban hozott-e változást, azt a hallásról, és a Jóisten szerepéről fentebb írtakra hivatkozva nem merném teljes bizonyossággal kijelenteni. Még kevésbé, hogy ez biztosan pozitív-e. Ha az ember készít valamit, nagy tapasztalattal, tudással, önkritikával és alázattal kell rendelkeznie, hogy objektíven tudjon véleményt mondani a prodoktumáról, és azon keresztül saját magáról. Legyünk szerények!

Amit egész biztosan elértem, az a kitűzött cél volt. Az ebay-en láttam pár ilyen hangszedő testet röhej áron, és elhatároztam, nekem kell egy ilyen. Nyilván a jobb hangzás menyországa is hivogatja a zenehallgató lelkem, de azért maradok a realításoknál. Elfarigcsáltam egy fél napot, spóroltam cirka egy AT95ex árának megfelelő fabatkát. Nem olyan rossz napibér az kérem! Jól elvoltam, és minden egyes alkalommal, amikor felteszek egy lemezt, vállon veregethetem magam. 

Nagyjából tisztában vagyok a manuális képességeimmel, a pontossággal, amit a kis házi szerszámaimmal el tudok érni, meg azzal is, hogy a fűrésszel és a reszelővel sosem voltunk túl jó barátok. Nem állítom, hogy ez a legszebb, legjobb,  ás azt se, hogy mekkora dolgot találtam fel. Inkább csak a spanyol viaszt. Neves márka is árul/t at95-t saját név alatt, hasonlóan felcicomázva. Az áráért én kérek elnézést.

Szóval olyan lett, amilyen. Mint a buta kis viccben: sz.ros is vagy, büdös is vagy, de az enyém vagy. Elnézést! 

Minden kicsinyhitűségem (bár inkább realítás érzékem) ellenére megtörténhet az is, hogy tényeg szebben-jobban szól, de ezt nem tisztem megítélni, más meg nem hallja. Őrizkednék azoktól a bevett lózungoktól, mint a nagyobb tér, a melegebb, természetesebb hangzás, a nyitobban színpad, a jobban definiálható hangszerek, a zeneibb megszólalás, a részletgazdagabb közép tartomány, az energikusabb, tagoltabb basszusok, és az érzelmi töltet. Minden második hi-fi apróhírdetés, blog bejegyzés, termékleírás ezekkel van tele, legyen benne szó akár 30 centi rézdrótról, vagy 40 kiló sóderről. Ez pedig azért mégiscsak egy AT95e a saját helyével a világban, még ha az ár-érték kontexusban nem is annyira rossz hely. Nyilván, ha valaha lett volna többszázezres hangszedőm másképp vélekednék róla. De nem volt, és valószínűleg nem is lesz.

A “piactéren” árult két fatesttel volt még más problémám is. Történetesen a kialakításuk. Ha megnézzük kicsit alaposabban az AT95-öt, a műanyag foglalat és a generátor alja szöget zár be egymással. Az árult fa testekből az egyiknél ezt úgy érték el (valószínűsítem, mert belülről nem láttam), hogy a salátát meghagyták a hangszedő elején mint távtartót, a másiknál pedig egyszerűen lesz.rták. Belemartak egy nútot a fába, aztán ha akarod alápakolhatsz fogpiszkálót, rézdrótót, félbevágott 10 fillérest (ezek egyébként mind-mind határozottan javítanak a szimpadképen, erre lettek kitalálva, bizony! ). Szóval kókányolhatsz, hogy meglegyen az a bizonyos 20 fok, ami ennek a hangszedőnek a sajátja.

Ezzel azt hiszem, belefutottam a második kérdés megválaszolásába. 

Mit csináltam?
Egy mondatban: fűrészeltem, ragasztottam, reszeltem.

Kicsit bővebben?
Először is gondolkodtam (fontos amikor készít valamit az ember, meg amúgy is). Az idea nálam sosem úgy születik, hogy mi kéne, hanem meglátok valamit, és eszembe jut, hogy pont jó lenne alapanyagnak valamihez, ami korábban elgondolkodtatott. Most is így volt. Apám padlásán talátam egy nagyon szép mintázatú diófa deszkát, és fejemre esett az alma. Nem tudom, hogy a dió rostszerkezete, és anyagsűrűsége, rezonancia görbéje alkalmas-e arra, hogy zenét lehessen a segítségével hallgatni, de se mahagóni se egyébb flancos fa nem volt a padláson.
Az eszembe se jutott, hogy egy tizenezer forintos hangszedő buherálásához elengedhetetlen lenne  többnapos böngészés valamilyen egzotikus deszka után, és párezer forintnyi költség egy méternyi fáért.
Megvolt az alapanyag, már csak azt kellett kitaláljam, hogy fogom azt a profilt belevágni, ami az eredeti tesben van. Szerettem volna, ha rendesen felfekszik a generetorház, nincs hézag, pontos.  Kis kisérletezgetés után beláttam, hogy egy darabból az én képességemmel, tudásommal, szerszámaimmal képtelenség szépen megoldani a dolgot, így maradt, hogy három részből készítem el, és ragasztom. Bíztam benne, nem vagyok annyira pancser, hogy 2 csepp ragasztóval tovább rontom a hangzást, amit már amúgy is jól hazavágtam a dióval. Jött a méricskélés, a körfűrész, és az ujjszámolgatás. Még megvolt mind. Aztán a középső magból a kívánt felesleg eltávolítása. Csodák-csodája, elsőre sikerült, bár pici pontatlanság van benne. Jött a mindent elrontó ragasztó, és kaptam egy fadarabot, ami leginkább a denon dl103 testére hasonlított. Nagyon “kocka” volt, csupa derékszög. A másik nagy haverom. Van egy olyan fránya tulajdonsága, hogy egy fokperc eltérés is elég, hogy ne lehessen többé derékszögnek nevezni. Ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy ez ekkora méreteknél is látszik. Pont, mint a párhuzamosok. Megoldásnak a lekerekítéses “optikai tuning” mellett döntöttem, ezért hát ismét reszeltem. Az emberi agy már csak olyan, hogy a kissé csálé kört jobban tolerálja, mint a 91 fokos derékszöget. A végeredmény? Egy lekerekített fakocka. Furat készítés, középvonal gravirozás, és egy kis műszerolaj, hogy a színe ne legyen annyira nyers, és soha többé ne lehessen semmit hozzáragasztani. Megjegyzem, hogy jelentősen hátráltatja a munkát, ha az ember nem rendelkezik a megfelelő szerszámmal hozzá. Viszont nagyban fejleszti a kreatívitást. 

Kész!
Aztán hónapokig hevert a fiókban, mire rászántam magam, hogy a tűtartóból kivágjam a tűt.
Ja, mert hogy így tüntettem el a fránya zöldséget (nem saját találmány ez se). Szépen, akkurátusan kimetszettem a tűtartóból a középső részt, ami ténylegesen a tűt tartja a helyén. Ha az ember rákeres annak a bizonyos neves cégnek a concept v2 hangszedőjére, pont ezt fogja látni…70-ért, de legalább nem zöld. A művelet  elött illik kicsit belassulni, és kitörölni a csipát.

A vége?
Megcsináltam, és örültem, mert elkészült és tetszik. Hallgattam, és örültem, mert a hangja is tetszik. Aztán ahogy az írásom kezdtem, cseretűt böngésztem. 

Nem baj! A baklövések is előrébb visznek. Hamarosan megyek Istvánhoz az új Audio-Technica AT95ex hangszedőért, aztán ha végre bevésődik egyszer, hogy “nem matatok első felindulásból a lemezjátszó körül, hanem nyugodtam biztonságba helyezek mindent, ami sérülékeny), majd szépen beruházok egy VM520eb hangszedőbe,

de se a bordó, se a kék nem a kedvenc színem…