Spárgaszezon

Spárgaszezon

 

Ez elment vadászni…

Ma se listával indultam vásárolni. Minek? Tompítja a kreatívitást. Impulzív vásárló vagyok, meglátok valamit,  felgyullad a lámpa, megszólal a szíréna! ÖN NYERT! 

Mi a mai nyeremény? Kicsit később.

A tavaszban nem csak a napfény, meleg, és rügyfakadás a jó. Beköszönt a medvehagyma szezon, aztán követi a spárga, az újburgonya, eper, cseresznye, bikini, ribizli. Szép sorban az élet csodás ajándékai. A mai soros, a főnyeremény a spárga volt. Akciósan, és (amin nagyon meglepődtem), frissen.
Tudjátok, hogy lehet megállapítani, hogy friss-e a spárga?
Sunyi módon igyekeznek eldugni előlünk az igazságot, a vágott végét becsomagolják. Legyünk mi is kicsit sunyik (szemet-szemért) és húzzunk ki egyet a kötegből. Ha nedves a vége, nincs a közepe  behorpadva, és elszineződve, na akkor friss a spárga. Az olaszoknál. Nálunk meg akkor friss, amikor kiírják fölé. Azért ne keseredjünk el, a nem friss spárga is ehető, ízletes.
De akkor minek ez a szarakodás? Sznobság lenne? Lehet, de azért én mindig megnézem.
Tehát adott az akciós spárga, és akciós az édesburgonya is! Máris más a gyerek fekvése, hogy nem ezernéccá  amit le kell gombolni értük. Még egy kis gomba, és boldogan, sugárzó arccal távoztam: mekkora gasztrozseni leszek ezerből! Kétszer is.

Mekkora?
Majd kiderül, mert fogalmam nincs, mi lesz belőle. Mindegy, valami lesz! Irány haza, pislogás a hűtőbe: mi van még? Camambert, füstölt nyelv. Alakul! Fokhagyma? Kakukkfű? Friss babér (na az nem lesz benne, pedig a kissé megpörkölt babér íze remekül megy a spárgához)? Minden van! KÁNAÁN!!!

A spárgához nem kell sok ész. Azt azért nem árt tudni, hogy a töve fás, ehetetlen. Kezdő spárga főzők elkövetik azt a hibát, hogy sajnálják kidobni ezt a fás részt. Én is sajnáltam anno. Hogy a fenébe ne, 700 fabatka egy fél kiló, és nincs füstarannyal bevolva. Tényleg hiba, megtanultam, miután jól elszarakodtam a meghámozásával, aztán amikor megpróbáltam leturmixolni krémlevesnek, úgy nézett ki a botmixer, mint a halászhálóba gabalyodott hajócsavar. Ami a kukába való, az a kukába való! Mégis mennyit kell levágni a spárga végéből (merül fel a jogos kérdés), hogy már ne legyen fás, és az értékes részek ne a szemétben landoljanak? Mert ugye az aranyár az aranyár.  Semennyit. Törd ketté! Ahol reped, ott van az ehető, és ehetetlen határa. Tuti módszer, de legtöbbször az egyharmadánál, felénél törik. Kár, hogy az ehetetlen is aranyárban van. “Ötszáz, bizony, dalolva ment”*…a kukába.

Spárga kész, következik az édesburgonya (ekkorra már azért volt némi gondolatom róla, mi lesz a végeredmény. Mindig kialakul, hol tudatosan, hol ösztönösen). Azt, hogy kinek az ötlete volt ezt az izét burgonyának nevezni, nem tudom. Se rendszertanilag, se állagra, se ízre semmi köze a “tesójához”. Talán meglepő, de édes. Az íze valahol a sütőtök és sárgarépa között egyensúlyozik. Állaga nyersen a répáé, bár ha eszed (mert nyersen is finom), nem kell fél órát nyammogni a “radírdarabokon”. Jobb ha nem gondolkodsz hasáb burin belőle! Viszont pürének zseniális, bár joggal merül fel az evése közben az emberben, hogy ez bizony egy qrva drága sütötök püré.

Burgonya hámozó elő, és vékony lapokra fellaskáztam. Gomba, fokhagyma, nyelv darabokban.

Postás spárga! 

Miért nevezem így? Sütőpapírból boritékot készítek, abban párolom össze az egészet, szépen, egymásra rétegezve. A lezárás előtt még meglocsolom oliva olajjal (jóminőségű extra szűz oliva olajjal, ahogy Jamie mondaná, mielőtt ráfacsak egy lavor citromot) és só helyett világos szójaszósszal.

10-15 perc a 160-180 fokos sütőben, és mehet rá a felkaríkázott camambert. Vagy bármilyen sajt, ami van. Még 5 perc grillezés, és tálalható. 

Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez az iciri-piciri mind megette. 

  • Arany János: Walesi Bárdok